Sorskönyvi üzenetek – A történet, amit nem Te írtál, mégis újra meg újra eljátszol

Az önismereti munkában gyakran felmerül egy rejtett, de nagyon erőteljes kérdés: Valójában kinek az életét élem? A döntéseim, érzéseim, reakcióim tényleg belőlem fakadnak – vagy mélyen belém írt minták ismétlődnek? Ezen a ponton lépnek be a sorskönyvi üzenetek.

Mi is az a sorskönyvi üzenet? Eric Berne, a tranzakcióanalízis atyja használta először a „sorskönyv” fogalmát. Ez az a tudattalan forgatókönyv, amely szerint az életünket alakítjuk – még akkor is, ha az nem boldogít, nem emel, sőt, újra meg újra elakadásokba sodor. Ezek a „forgatókönyvek” gyermekkorunkban íródnak – szavakból, tekintetekből, elvárásokból, ki nem mondott érzésekből, ismétlődő helyzetekből.

Gyakran nem is konkrét mondatok formájában emlékszünk rájuk, hanem érzelmi lenyomatként. Olyan mélyen vésődnek be, hogy felnőttként is ezek alapján működünk – anélkül, hogy tudnánk róla. 

Tipikus sorskönyvi üzenetek, amiket sokan hordozunk:

– "Ha jól viselkedsz, akkor vagy szerethető.”

– „Ne zavarj másokat a problémáiddal.”

– „Sikerért meg kell szenvedni.”

– „A nő dolga alkalmazkodni.”

– „A férfi mindig erős.”

– „Ha önmagadat adod, elhagynak.”

– „Nincs beleszólásod a dolgokba.”

– „Te úgysem vagy elég jó.”

Ezek nem feltétlenül direkt bántásból fakadnak. Sőt! A legtöbbször a szüleink vagy más fontos felnőttek is a saját, gyógyítatlan sebeikből adták tovább, jószándékkal, de tudattalanul. A gyermek pedig – aki a szeretetért bármit megtenne – alkalmazkodik. Elhiszi, hogy ez az élet rendje. 

Mi történik felnőttként? A sorskönyvi üzenetek belső parancsként működnek. Lehet, hogy minden vágyad egy szeretetteljes kapcsolat – de rendre érzelmileg elérhetetlen partnerekbe "botlasz". Lehet, hogy vágysz a sikerre – de valamiért mindig halogatsz, vagy szabotálsz. Lehet, hogy fáradt vagy, de nem mersz nemet mondani, mert azt tanultad, az önzőség.

A külső világod gyakran belső hiedelmek tükre. A felismerés: az első lépés a szabadság felé A jó hír az, hogy a sorskönyv nem sorscsapás. Nem kell egész életedben ugyanazt a forgatókönyvet játszanod. A tudatosítás ereje elképesztő. Ha elkezdesz figyelni, felismerni a saját belső mondataidat, és megkérdezed: – Ez tényleg az én hitem – vagy valaki másé, amit csak elhittem? – Mit hittem el akkor, és mire van ma már valóban szükségem? …akkor máris megmozdult benned valami. Ez az első lépés az új történet felé. Egy kis gyakorlat – ha tovább mennél Csendesedj el pár percre, és kérdezd meg magadtól:  

Milyen mondatokat hallottam gyakran gyerekként?  

Milyen érzések kapcsolódnak ezekhez?  

Melyik szó, mondat, gesztus vésődött belém legmélyebben?  

Mi lenne, ha ezt most átírhatnám egy szeretetteljes, belső mondattá?

Például: „Nem vagy elég jó” helyett:   „Elég vagyok, úgy, ahogy vagyok.” „Ne érezd túl mélyen!” helyett:   „Az érzéseim értékesek, és kapcsolódnak az igazságomhoz.” „A szeretetet ki kell érdemelni.” helyett:   „A szeretet jár. Mert vagyok.”  

Te milyen sorskönyvi üzenetet hordozol magadban, amit talán már ideje lenne elengedni? Ha szeretnél ezzel a témával mélyebben dolgozni, akár egyéni folyamatban vagy csoportban, szeretettel várlak – nem vagy egyedül ezen az úton.   A tudatosság felszabadít. A szeretet gyógyít. És a történetedet újraírhatod – önazonosan.